Fegyverek

Három fegyver mozdulatait és formagyakorlatait tanultam Shifutól: kard, szablya és legyező.

Utóbbi biztos furán hangzik, legyező mint fegyver. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy a formagyakorlata nagyon hasznos. A kardról azt mondják, hogy a rövidfegyverek királynője. Ebből a “nő”, a finom, lágy mozdulatok a lényeg. Meg kell tanulni és érezni a karddal együttműködni, felismerni azt hogy más mint amilyennek gondoljuk. A szablya egy erőt követelő, fizikailag nehezebb eszköz. Nem egyszerűek a technikák, de mégis talán könnyebb ráérezni. A háromból ez a harcra kitalált. Ne feledjük hogy a kínai kard nem olyan mint a középkori lovagi kard – azzal ellentétben könnyű és rugalmas, hajlékony.

Kard és a csukló

Aki először vesz kezébe kardot (és még ritkán volt a kezében hasonló, mint pl. balta, kalapács), és elkezdi utánozni a mozdulatokat, bizony úgy néz ki mintha “fakanalat” tartana a kezében – ami leginkább azért van mert a csuklóját mereven tartja, és a kard hegye leginkább mindig arra mutat amerre az alkar. Ez az elején rendben van, nem vagy ezzel egyedül.

Persze először az ember örül, hogy nem ejti ki a kezéből, mert azért akármennyire is gyakorlófegyver, tud vágni és szúrni. Úgy érdemes elképzelni, hogy a kard (vagy más fegyver) az alkar meghosszabbítása, és mint ilyen egy “izületen” keresztül kapcsolódik hozzád – lényegében ez a csukló, így szokj hozzá, hogy néha a csuklót engedni kell mozogni, forogni (már amerre természetesen tud). Aztán megpróbáljuk a kardot csuklóból fordítani, forgatni, mert hát ez tűnik logikusnak. Ahogy írtam, a taiji sokszor illúzió.

Mechanikailag nézve a kard súlypontja a védő után kb. négy ujjnyira a pengén van. Így, ha (szó szerint) csuklóból forgatjuk (és próbáljuk nagyobb sebességgel csinálni) – olyan lesz mint az autó kereke ami nincs kicentrírozva – “üt”, ha nem a súlypontja körül forgatjuk. Ezt mi úgy érezzük, hogy nagyon fárad a csuklónk, esetleg fáj, feszül, de mindenképpen sután néz ki ahhoz képest ahogy kéne. Ebből az következik, hogy akkor tudjuk könnyedén és lágyan, a legkevesebb erőbefektetéssel forgatni, ha a kard súlypontja körül (tehát nem szigorúan csuklóból) forgatjuk. Emlékezzünk a kard királynő :), ha jól bánunk vele, meghálálja és csodás vele együtt gyakorolni.

Ez persze egyszerűen hangzik, tudom. Ha elkezdjük, rájövünk hogy nem “triviális” mozdulatokat kell végezni (ami persze gyakorlás után ösztönös lesz) a kezünkkel (könyök, csukló, marok – ahogy fogjuk a kardot). De kezdjük az elején:

• • a csuklót hagyjuk mozogni, ne tartsuk a kardot mereven egyenesen
    Próbálgassuk először a kardot úgy mozgatni, hogy a csuklót emeljük fel és le (alkarból), miközben a kard hegye ellentétes irányba mozdul (és igen, a kard súlypontja helyben marad), vagy próbálhatsz arra koncentrálni, hogy míg a csuklód felfelé mozod a kard végével lefelé “ütsz”
  • furán hangzik, de nem kell mindig a kardot szorítani a tenyerünkben
    A helyes mozdulatokhoz néha egy pillanatra “szinte” csak pár ujjal fogjuk a kardot. Másrészt, ha folyamatosan szorítjuk, szintén elfáradunk 5-10 perc gyakorlás után. Pedig egy kardforma akár 15-20perces is lehet.
  • ez már lehet hogy hitvita, de a mutatóujjunkat soha tegyük a védő elé a pengére
    Igaz ott a penge már nem vág (az igazi kardnál se nagyon), de a védő pont azért van, hogy ha egy másik karddal találkozik a penge, az akadályozza meg, hogy a markolatot védje (ez a neve, nem?), különben levágja az ujjainkat a markolatról – szóval ha fontos a mutatóujjad vége, fogd a kardot a védő mögött.

Itt ugyan nem emeltem ki, de mint mindenhol, itt is fontos, hogy a mozdulat derékból (dantien) induljon! Derékhasználat nélkül szintén nehéz sokáig könnyedén használni a kardot, mert vállból, netán még rosszabb esetben könyökből mozgatod – hidd el iszonyúan fárasztó és gyengébb.

Mitől jó a (gyakorló) kard?

– hamarosan –

Szablya és körívek

– hamarosan –

Legyező – ismét a csukló és körívek

– hamarosan –