Alapok

Wuji (állás, állapot)

Nem, nem filozófiával kezdünk, bár a “wuji” állapot a taijiban valóban a taoista wuji (=~”üresség”) fogalmából ered. Ha még nem vettük észre, majd minden formagyakorlat a Wuji “lépéssel” indul. Azaz a “nem lépéssel”, a ráhangolódással. A wuji, az üresség, három dologból áll:

• • A test szabályozása
    Itt a testet kell ellazítani. Ezt nem szó szerint kell érteni, hiszen akkor összeesnénk. Viszont mindig olyan izmot, amit épp nem használunk, pl. váll, has, lazítsunk el. Kezdjük a fejünk búbjától, és haladjunk lefelé. Eközben azért a helyes testtartásra figyeljünk: áll és fenék picit behúzva, mintha a fejünk tetejétől lennénk felfüggesztve és a fenekünk szinte csak lóg a gerincünk alján.
  • A légzés szabályozása
    A légzés nem véletlenül a Qigong egyik fő eleme. Ismert tény, hogy a légzés magától is megy, de mi is tudjuk kontrollálni (kivéve megállítani sokáig). Ezért a légzés kapocs a test és az elme között. Ha idegesek vagyunk, máshogy veszünk levegőt – még ha nem is vesszük észre. Fordítva, ha lenyugtatjuk a légzésünket, az elménk is nyugodtabb állapotba kerül.
    A légzést hagyjuk természetesnek – sose tartsuk vissza, stb., legyen minél egyenletesebb, de ismét hangsúlyozom, ne erőltessük olyanra. Próbáljunk mélyebben levegőt venni és ezt könnyebb hasi légzéssel elérni.
  • Az elme szabályozása
    Shifu mindig azt mondta “ürítsd ki az elméd”. Hm, mintha az olyan egyszerű lenne. És tényleg, mikor tudom hogy üres, ill. mit csináljak hogy üres legyen? Biztos ezen gondolkozol közben. Van egy rossz hírem, ilyenkor tele van az elméd 🙂 Mivel? Gondolatokkal, érzésekkel – amikre figyelsz és gondolkozol rajtuk. Pont ezt ne tedd. Hagyd hogy egy hang, látvány, érzés vagy gondolat bejöjjön, de ne ragadd meg, ne gondolkozz vagy rágódj rajta. Hagyd. Bejön, kimegy. Tehát igen, észreveszed, de ennyi, nem gondolsz tovább rá. Így lehetne talán az “ürítsd ki az elmédet” a tapasztalataim alapján megvalósítani. Nem szabad “akarni”, pont ellenkezőleg, engedd el…

A helyes testtartás

A wuji állás során pár szó volt erről. Viszont úgy érzem, hogy a helyes testtartás nem csak itt fontos, hanem manapság általános probléma a helytelen testtartás (akár ülés), és az ebből adódó járulékos egészségügyi problémák.

A helyes (wuji) álláshoz a következőket kell végigvenni: az áll kicsit behúzva (ez segíti hogy a nyakcsigolyák felvegyék a helyes görbületet), fenék kicsit behúz (ez az ágyékcsigolyák természetes görbületét segíti felvenni), a csípő ellazít, a térd nagyon picit berogyaszt, a talp közepén állunk.

Ezen felül elképzeljük mintha a fejünk közepénél lennénk finoman felfüggesztve, ez segít hogy általában egy természetes de nem erőszakkal kihúzott állásunk legyen.

Légzés típusok

Egy dolog biztos, mindenki a tüdeje segítségével lélegzik 🙂 Viszont azt kevesen értik, hogy a tüdőbe hogyan kerül be a (friss) levegő. A lényeg hogy a tüdőd térfogata megnő, de ezt csak a körülötte lévő izmok segítségével tehetjük meg – maga a tüdő önmagában nem tud kitágulni. Ha a környező szövetek (amikhez a mellhártya segítségével tapad a tüdő) megnövelik a tüdő térfogatát, akkor beáramlik a levegő, de az ember ezt úgy éli meg hogy “beszívta” a levegőt a tüdejébe. Úgy látszik nem csak a taiji tud illúzió lenni 🙂

Több izom játszik a levegővételben szerepet. A rekeszizom ernyedt állapotban egy köríves boltozatra hasonlít. Ha megfeszül – azaz mint egy izom összehúzódik, akkor lesz a boltozatból inkább “lapos”, tehát ilyenkor lehúzza a tüdő alját, kitágítja a térfogatát, belégzésben segít. Ilyenkor a tüdő alatti rész tágul látványosan és érzésre, ezért is hívják alhasi légzésnek, mert úgy tűnik oda kerül a levegő.

Ugyanígy a bordaközi és bordához kapcsolódó izmok a mellkast emelik meg (a fejed irányában) és szintén a belégzést segíti. Ilyenkor a mellkas kitágul (és emelkedik), ezt mellkasi légzésnek hívjuk. A kettő közül ez utóbbi esetben tudunk kevesebb levegőt venni, s ráadásul ez kerül több erőbe is, tehát nem véletlen hogy az alhasi légzést preferálják a harcművészeteknél, de qigong, meditáció, és például éneklésnél is.

Meditáció

Itt csak most a legfontosabb alapra térek ki, ami a wuji álláshoz is kell, az elme lecsendesítése. Ez szintén nem intuitív, pl. probálj nem rózsaszín elefántra gondolni 🙂 Szóval hogyan lehet kiüresíteni az elmét? Szerintem teljesen sosem – a trükk az hogy ha bejön egy gondolat, ne kezdjük el boncolni, továbbgondolni (ld fent a wuji állásnál írtakat).

A meditáció során, mivel nem mozogsz, nincs is nagyon másra figyelni saját magadon, az üres elmét még nehezebb kivitelezni, mivel ha nincs mire figyelni közvetlenül, attól még az agyad nem “áll le”. Pillanatok alatt a Balatonparton, a tegnapi bevásárlás közben, vagy esetleg az esti meccsre fogsz gondolni, és innen már nem is veszed észre, szinte álmodozol. Vagy aki el is alszik. Kivéve ha pl. meditáció során olyan ülésben kell lenned, amiben képtelen vagy ellazulni. Ha gonoszkodó akarok lenni, talán pont ezért találták ki hogy lótuszülésben (kéne) meditálni, mert tuti hogy figyelni is fogsz az alsó térfeledre.

De ugye máris elkalandoztunk. Szóval üresítsük ki az elmét? Inkább engedd el a beáramló rengeteg gondolatot, és szinte csak bambulj ki magadból, de nehogy becsukd a szemed – főleg az elején nem igazán fog segíteni hogy ne kezd el megint “álmodozni”, vagy akár belealudni.

Mi a Qi?

Erről sokan, sok és vastag könyveket írtak 🙂 A könyvek szekcióban megadok pár általam olvasott és jónak tartott könyvet.

A Qi életerő, keringő energia – leginkább ezzel szokták “definiálni”. Ez elég misztikusan hangzik, és innen kezdve elszabadulhatnak a képzeletek és teóriák: qi átadása másnak, qi elszívás, gyógyítás az univerzumból csatornázott qivel, érintés nélküli harc qi-vel. Utóbbiról van egy tanulságos videó a Youtube-on, hogy “nem minden arany ami fénylik”:

Szóval álljunk meg egy pillanatra. A qi nem misztika, hanem egy érzés. Mindenképpen tapasztalás (mert amikor a fogalom kialakult nem volt mérőműszer rá, saját magad érezted vagy a mestered “látta” hogy használod). Emeleett a qi szintén egy fogalom a kínai gyógyászatban, amire az egész épül. Ha nem csak egy elmélet, akkor tapasztalással indul. Aki tapasztalta már a qi-t a tenyerében (ott a legkönnyebb először megtapasztalni), az le tudja írni szavakkal: csiklandoz, meleg, bizsereg, lüktet, tömörségérzés, stb. Nincs két egyforma leírás, ezért hívjuk röviden úgy hogy érzem a qi-t.

Megnyugtatok mindenki, ezt nem feltétlenül érezzük rögtön az első óra után (sőt :)). Akár több év is kell hozzá. Ez nem baj, szintén nem vagy egyedül benne. Ha a taiji mozdulataid helyesek, eljön az idő és fogod tapasztalni. Csak akkor áramlik erősen a qi a testben ha a mozdulatok és a (test)tartás helyes, leginkább akkor tudod majd megtapasztalni. Ahogy a wujinál írtam, ne “akarjuk” érezni, akkor az biztos nem az lesz (ilyenkor odáig is fajulhat a dolog, hogy “hallucinálunk” valamit, mert akarjuk érezni, és a végén tettetjük). Ne törődjünk azzal, hogy a másik ember már érzi – vagy legalábbis azt mondja 🙂 Neked attól nem lesz jobb vagy rosszabb. Ha majd Te is megérzed, bőven elég lesz, nem fogod szükségét érezni hogy mindenkinek elmond – csak élvezni fogod.

Mikor tud a Qi jól áramolni a testben?

Erre Shifunak van egy fantasztikusan jó hasonlata. Legyen a test, az izmok egy rugalmas locsolócső, a qi benne a víz amit áramlik a csövön belül. Aki használt slagot és locsolt vele, könnyen elképzelheti az analógiát.

Ha a locsolót egy kupacba leejtjük és összeesik, összegabalyodik, van ahol “törések” alakulnak ki benne (bár az új locsolócsövekben már ezt igyekeznek kiiktatni), és itt ilyenkor a víz is elakad, hiába van nyitva a csap. Ellentétes esetben, ha nagyon megfeszítjük, csavarjuk és kihúzzuk, elvékonyodik a belseje és a víz szintén csak csordogál (ezt inkább képzeld el, a locsolócsővel ezt nem tudjuk megcsinálni). Ha viszont a locsolócső aránylag egyenes, de lazán rugalmas (azaz van tartása!), akkor áramlik a víz a leggyorsabban.

De jöhet a kérdés, hogy miért is kell a qinek jól áramolni a testben? 🙂

A kínai gyógyászat és felfogás szerint izmainkat is a qi irányítja, az viszi és szállítja bele az erőt (li). Például ha egy hosszú faállás közben az ember térde remeg – az elmélet szerint a qi itt akadozik, ahogy bombázza az akadályt, nem áramlik folyamatosan, ezért “remeg” a térdünk. Vicces, nem? Aki érezte, nem az 🙂 A fájdalom szintén a qi áramlásának megváltozása. Ebből következik számomra, hogy a mozgás finom-koordinációjához is a qi megfelelő áramlása kell. Nem beszélve a nyugodt légzésről és a csendes elméről. Szóval már a “wuji” állapot eléréséhez is kell a qi áramlása, illetve a kettő talán egy és ugyanaz.

Észrevehetjük, hogy a forma közben nehéz megtartani azt az érzést ami a wuji állapotkor megtapasztaltunk. Ez az egyik célja lehet a gyakorlásnak, hogy ne veszítsük el a szabad qi áramlást.

Még egyel tovább lépve a Qi-t a az elme (Yi) irányítja, oda megy ahová a Yi irányul. Ez az olvasatomban a figyelmet, a fókuszt jelenti inkább mint “akaratot” (ez amolyan “szelíd” akarat).

Pozíció (állások, kéztartás, egyensúly)

xx

A taiji egy illúzió 🙂

Taijit nézve sok feltételezést teszünk, akár mint néző. Ezek a feltételezések ronthatnak azon, hogy helyesen másoljunk le és hajtsunk végre egy mozdulatot. Ezeket hívom illúziónak.

A legegyszerűbb példával magyarázom el, a “felhőben járó kezek” lépést valószínűleg ismered, elég egyszerű ugye? A kéz körkörös mozdulatokat ír le, igaz? Tehát amikor csinálod szép nagy kört írsz le a kezeddel? Igen is meg nem is 🙂 Ha jobban megnézed, a lépés során (mint ahogy mindig is kellene), fordul a derekad is – erre, arra, nem is kicsit. Ha csak magad előtt tartod a kezed (mozdulatlanul), de a derekadat használod, már önmagában elég sokat mozog a kezed (kívülről nézve). De hát te is kívülről nézed a tanárt, amikor lemásolod a lépést 🙂 Most próbáld meg lassan fel és le is mozgatni a kezed, miközben fordul a derekad. Ha jó ritmusban csinálod, szinte már meg is van a kör. Természetesen egy pici jobbra-balra mozdulat van vállból is, igen – de messze nem annyi mint ami elsőre esetleg látszana.

Szóval illúzió? Is is. Könnyű helyesen leutánozni? Hm, attól függ, érted-e mi van mögötte? Mi van mögötte? Itt, hogy derékból indul a mozgás, használni kell a derekat. Mi is ez? Ez egy taiji “klasszikus” mondás, esszencia. Ilyenből nincs nagyon sok, de ahogy látod, elementáris.