Fegyverek

Három fegyver mozdulatait és formagyakorlatait tanultam Shifutól: kard, szablya és legyező.

Utóbbi biztos furán hangzik, legyező mint fegyver. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy a formagyakorlata nagyon hasznos. A kardról azt mondják, hogy a rövidfegyverek királynője. Ebből a “Nő” a lényeg itt.

Meg kell tanulni és érezni a karddal együttműködni, felismerni azt hogy más mint amilyennek gondoljuk. A szablya egy erőt követelő, nehezebb eszköz. Nem egyszerűek a technikák, de mégis talán könnyebb ráérezni.

Kard és csukló

Aki először vesz kezébe kardot (és még ritkán volt a kezében hasonló, mint pl. balta, kalapács), és elkezdi utánozni a mozdulatokat, bizony úgy néz ki mintha fakanalat tartana a kezében – ami leginkább azért van mert a csuklóját mereven tartja és a kard hegye leginkább mindig arra mutat amerre az alkar.

Persze először az ember örül, hogy nem ejti ki a kezéből, mert azért akármennyire is gyakorlófegyver, tud vágni és szúrni. Aztán megpróbáljuk a kardot csuklóból fordítani, forgatni, mert hát ez tűnik logikusnak. Ahogy írtam, a taiji sokszor illúzió.

Mechanikailag nézve a kard súlypontja a védő után kb. négy ujjvastagságnyira a pengén van. Így, ha csuklóból forgatjuk (és próbáljuk nagyobb sebességgel csinálni) – mint az autó kereke, ami nincs kicentrírozva – “üt”, ha nem a súlypontja körül forgatjuk. Ezt mi úgy érezzük, hogy nagyon fárad a csuklónk, esetleg fáj, de mindenképpen sután néz ki ahhoz képest ahogy kéne. Ebből az következik, hogy akkor tudjuk könnyedén és lágyan, a legkevesebb erőbefektetéssel forgatni ha a súlypontja körül (tehát NEM szigorúan csuklóból) forgatjuk. Emlékezzünk a kard királynő :), ha jól bánunk vele, meghálálja.

Ez persze egyszerűen hangzik, de ha a elkezdjük, rájövünk hogy nem triviális mozdulatokat kell végezni (ami persze gyakorlás után ösztönös lesz) a kezünkkel (könyök, csukló, marok – ahogy fogjuk a kardot). De kezdjük az elején:

  • a csuklót hagyjuk mozogni, ne tartsuk a kardot mereven egyenesen
    Próbálgassuk először a kardot úgy mozgatni, hogy a csuklót emeljük fel és le (alkarból), miközben a kard hegye ellentétes irányba mozdul (és igen, a kard súlypontja helyben marad).
  • furán hangzik, de nem mindig kell a kardot szorítani a tenyerünkben
    A helyes mozdulatokhoz néha “szinte” csak pár ujjal fogjuk a kardot. Másrészt, ha folyamatosan szorítjuk, szintén elfáradunk 5-10 perc gyakorlás után. Pedig egy kardforma akár 15-20perces is lehet.
  • ez már lehet hogy hitvita, de a mutatóujjunkat soha tegyük a védő elé a pengére
    Igaz ott a penge nem vág (az igazi kardnál se nagyon), de a védő pont azért van, hogy ha egy másik karddal találkozik a penge, az akadályozza meg, hogy levágja az ujjainkat a markolatról – szóval ha fontos a mutatóujjad vége, fogd a kardot a védő mögött 🙂

Itt ugyan nem emeltem ki, de mint mindenhol, itt is fontos, hogy a mozdulat derékból induljon! Derékhasználat nélkül szintén nehéz sokáig könnyedén használni a kardot.

Mitől jó a (gyakorló) kard?

– hamarosan –

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük