Tudatosság

A tudatosság az egyik fontos része a qigongnak, a meditációnak, de végső soron a harcművészeteknek is – s most a tradicionális kínai harcművészetekre gondolok, mert a többiről nem tudok ennyi véleményt se formálni, mint arról, amit ismerek (taijiquan).

A tudatosság egyszerre áldás és átok. Alapot ad arra, hogy mély gondolkodásba tudjon az ember merülni. A csodálatos része az amikor a dolgok mögöttes okait egyre világosabban láthatjuk.

Az értés – talán a világegyetem egyetlen eltagadhatatlan, az ok okozati elvének tettenérése – felér a megvilágosodással (bár ez utóbbi fogalom eléggé definiálatlan :)). A civilizáció is akkor ugrott és fejlődött, amikor pár elme az előző elmék tudásaiból (véletlenül avagy nem), újabb értésre tett szert.

Az átok része az, hogy az ember jobban érzi a ‘sorsát’ is és azt is látja hogy körülötte ezt sokan mennyire nem látják és nem is értik. Emiatt nehezebb tudattalanul élvezni az élet többi részét. Nem véletlen az a mondás, hogy ‘boldogok a lelki szegények…’, nincs gondjuk abból amit nem tudnak, és hiába rossz nekik, még azt sem nagyon látják, hogy lehetne jobb (vagy valahol jobb, és hogy ők is megkaphatnák ezt).

Itt persze bejön az örök ellentét, hogy miért mindig a jobbra vágyni, miért nem elég ami van. Az ember már csak olyan, hogy összehasonlítja magát mással, más tájak embereivel, és ha elér hozzá információ, akkor távoli országok embereivel és kultúrájával is (így juthatott el hozzánk a taiji is). Ott láthat és tapasztalhat olyat, aminek a csírája sincs meg helyben.

Vajon mi a megoldás?